Magyarkanizsától 6 kilométerre a "Járás"-on 1907-ben két artézi kifolyós kút szolgált a jószág itatására. A megnövekedett igények folytán a juhászok és a pásztorok még két kút fúrását kérvényezték a városi kormányzattól. Már 1908 tavaszán fúrtak egy új kutat. Ennek a vize sárgás színű volt, és a csőből gyúlékony gáz áradt. A víznek ezek a jellemzői alapozták meg a kút csodatévő erejéről szárnyra kelt legendákat. A nép csakhamar el is nevezte "csodakút"-nak.
A csodakúttal kapcsolatban született egy történet a cigánylányról, akinek fájós ízületeit ebbe a vízbe áztatva sikerült meggyógyítania.

 

A városatyák gyorsan és ésszerűen reagáltak. Még ebben az évben, 1908-ban megnyitották az első fürdőidényt a csodakútnál. Már akkor díjat szedtek a fürdésért.

A korabeli vállalkozók üzleti szellemére vall a tény, hogy már 1909-ben a Városi Tanács döntése alapján vízmintákat küldtek elemzésre a budapesti Királyi Vegyészeti Intézetbe. Az elemzések 1910-re készültek el.

Grünfeld Hermann magyarkanizsai üzletember (az akkori tégla- és cserépgyár igazgatója) már 1909-ben részvénytársaság létrehozását szorgalmazza egy gyógyfürdő megnyitására. A város vezetése megadta a jóváhagyást. A részvénytársaság Grünfeld Hermann-nal az élén meg is alakult.

 

A városi hatóságok szerződéssel a csodakút vizét 30 évre használatba (koncesszióba) adják a részvénytársaságnak. Kikötik, hogy a vizet a járásról csövekkel el kell vezetni a Népkertbe, hogy ott egy új, korszerű gyógyfürdőt kell épüljön. A szerződéssel ugyancsak 30 évre bérbe adják a népkerti Vigadó táncvendéglőt is.

 

A részvénytársaság gyorsan és hatékonyan cselekszik. 1912 júliusára elkészülnek az új fürdő tervrajzai, 1913. augusztus 10-én pedig már ünnepélyesen meg is nyitják a Magyarkanizsai Csodakút Artézi Fürdőt. Az új építményben 12 szoba és 20 fürdőkád kapott helyet. Az épületben gőzfűtés és villanyvilágítás üzemelt. A fürdőépület mellett a gyönyörű Népkertben termálvizes nyitott uszoda is épült, és 28 kabin szolgálta a fürdőzőket.

 

Most már minden készen állt, hogy megkezdődjön a betegek kezelése. Gyógymódként a fürdést és az orvosi felügyelet mellett folyó vízivást alkalmazták. A vizet reumás megbetegedések, izom-, ízületi és idegbetegségek kezelésére vették igénybe. A terápiás javallatok közé tartoztak egyes nőgyógyászati panaszok és a vérszegénység is. Mint már említettük, a vízből ivókúrákat is vettek a gyomor- és bélpanaszokkal küszködők. A vizet évekig palackozták: jellegzetesek voltak a fél- és egyliteres sötétzöld színű palackok, amelyeket kapcsos porcelándugóval lehetett lezárni. Az üvegek felirata ez volt: "A Csodakút vize - Magyarkanizsa".

 

Az első világháború szele eléri ezt a vidéket is; 1914-15-ben sebesülteket ápolnak a gyógyfürdőben. A részvényesek azonban sikeresen átvészelték a háborús éveket, és folytatták az üzemeltetést, a gyógyító- tevékenység fejlesztését. Amikor a koncesszió 1943-ban lejárt, a részvényesek visszaszolgáltatták a gyógyfürdőt a városi hatóságoknak.
1945. és 1953. között Artézi Fürdő néven állami intézményként működött. 1954-ben Belgrádban elemzésnek vetették alá a vizét.
Az eredmények ismeretében született meg a javaslat, hogy az intézmény a természeti gyógyhatásokat hasznosító gyógyfürdőként folytassa működését.
1960-tól 1976-ig a Kanizsai Egészségház kötelékébe tartozik. 1974. június 24-én a gyógyfürdő referendummal kiválik az egészségházból, és BANJA Rehabilitációs és Rekreációs Központ néven önálló "társultmunka- alapszervezet"-ként működik tovább.

 

A gyógyfürdő Aquamarin nevű új épülete 1979-re készül el, és gyakorlatilag 1980. január 1-jével kezdi meg működését 150 új ággyal. Az épület teljes körű terápiás blokkal, sportcsarnokkal, két fedett medencével, 300 vendéget befogadó étteremmel és egy háromcsillagos szállodától elvárható minden egyéb tartalommal rendelkezik.

A korábbi, Abella nevű épület új szárnyának elkészültével 1985-ben a gyógyfürdő 300-ra növeli a teljes ágykapacitását.